A városról

A leghűségesebb város 

Sopron Magyarország nyugati határa mellett, az Alpokalján, Bécstől 60 km-re, Budapesttől 220 km-re található. A város a Soproni-hegység és a Fertő-tó melletti Balfi-dombság között, az Ikva patak völgyében fekszik. A környék mikroklímája kedvez a bortermelésnek: Sopron a„kékfrankos fővárosa”. A városnak több, mint 60 000 lakosa van.

Újkőkori, réz- és bronzkori leletek tanúsága szerint a terület az őskor óta lakott. Az észak-déli borostyánkőút és az ősi kelet-nyugati irányú távolsági útvonal metszésében a római korban egy Scarbantia nevű város állt. Fóruma a mai Fő tér helyén volt. A népvándorlás korában az egykor virágzó Scarbantia élettelen romvárossá vált, új település csak a honfoglalás után jött létre itt. A IX –XI. század környékén a régi római városfalat kiegészítették és felépült a vár is. Ekkor kapta magyar nevét, Suprun nevű ispánjáról. 

1553-ban, 1622-ben, 1625-ben, 1635-ben és 1681-ben országgyűlést is tartottak itt. Sopron e mellett a reformáció magyarországi terjedésének egyik központjává is vált. 1557-ben már evangélikus líceum működött a városban, melynek szellemi kisugárzása a Dunántúl egészére kiterjedt.

1676-ban hatalmas tűzvész pusztított Sopronban, amelyben a város nagyobb része leégett. Ezután a régi középkori épületek helyén barokk épületeket emeltek, alakult ki a mai belváros és építették újjá a Tűztornyot is. A nagyjából egységesen barokk arculat nemcsak külsőségeiben tette újjá a várost. Életmód és kultúra terén a városépítészethez hasonlóan sokat lépett előre a XVIII. század idején. A következő században a magyar reformkor eredményei, és a korszak politikusi nagyságai segítették a továbblépést. A nagycenki birtokos, gróf Széchenyi István ösztönzésére épült meg a Dunántúl első vasútja, amely Sopront Bécsújhellyel és Béccsel kötötte össze. 

1921-ben, a trianoni békeszerződés után népszavazás döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község melyik országhoz tartozzon. A soproniak Magyarország mellett döntöttek, ekkortól hívják „a leghűségesebb városnak” (Civitas fidelissima). A szavazás napja, december 14-e – a Hűség Napja – azóta is Sopron és Magyarország ünnepe. 

A város és polgársága sokat szenvedett a II. világháborúban, 1944-45-ben több légitámadás is érte. A háború 1945. április 1-jén ért véget a városban és környékén. A háborút követően több kényszerintézkedés sújtotta Sopront. Német lakosságának jelentős részét kitelepítették. A vasfüggöny szomszédságában elkerülték a fejlesztések. 1950-ben elvesztette megyeszékhelyi rangját. Sopron és környéke – történelme során – több, egymást váltó, virágzó és hanyatló korszakot élt meg. Az I. világháború után súlyos gazdasági helyzetéből a város a turisztikai és az üdülési lehetőségekkel, valamint a textiliparával talált kiutat.

A „vasfüggöny” Sopront és környékét nemcsak Ausztriától, de az ország vidékeitől is elkülönítette. Az elszigeteltség csak a ’70-es években kezdett oldódni. Bár a II. világháború után Sopronban is jelentős ipari fejlődés bontakozott ki, a város barokk arculatát sikerült megőrizni.

Sopron ma is a műemlékek városaként él a köztudatban. Budapest után az ország műemlékekben második leggazdagabb városa. A város jelképének tekinthető Tűztorony, a hangulatos Fő tér a barokk Szentháromság-szoborral, a Kecske templom, a Stornóház, Tábornok ház és a Fabricius ház – mind-mind az elmúlt évszázadok kiemelkedő építészeti remekei – és ez még csak töredéke a város műemléki értékeinek.

A város gazdag műemlékekben, látnivalókban; kulturális és zenei rendezvényei az országhatárokon kívül is ismertek. A város szállodái, panziói, a vendéglátás sokszínű kínálata a bel- és külföldi turisták igényeit jó színvonalon elégítik ki. A határon átvezető utak megnyitása nemcsak a város, hanem a magyar-osztrák határ menti „kerékpár-turizmus” fejlődését is szolgálja a Sopron-Ágfalva, Sopron-Fertőrákos, és a Fertő-menti települések között kiépült kerékpárutak. Az elkövetkező években, a konferenciaturizmusban rejlő, eddig még ki nem aknázott lehetőségekkel és az ehhez szükséges feltételek megteremtésével tovább növekedhet Sopron vonzereje.