A Don-kanyar tragédiája nem csak az áldozatok, de sok-sok tízezer magyar család tragédiája is volt. Olyan nemzeti tragédia, amely után idehaza évtizedekig tartó, mély hallgatás következett.

A tisztelet és a kegyelet mécsesei világították meg a mai napon a Deák téri II. világháborús emlékművet azon az eseményen, amelyen az 1943. január 12 és 14 közötti doni áttörés hőseire és áldozatainak emlékeztek Sopronban.

A város nevében dr. Simon István alpolgármester és Tóth Éva, önkormányzati képviselő, a Gazdasági bizottság elnöke helyezte el a tisztelet koszorúját s hajtott fejet.

A doni tragédia 73. évfordulója alkalmából tartandó néma főhajtáson virágot helyezett el és mécsest gyújtott még az emlékműnél az egyetemi ifjúság és a Don-kanyart megjárt egykori katonák tisztelői, aki szintén fejet hajtottak a Dont kanyarban harcolt katonák az áldozatala és hőssiessége előtt.

A 2. magyar hadsereg a Magyar Királyi Honvédségnek az 1941/1942-ben érvényes hadrendben nem szereplő alakulata volt, amelyet 1942-ben állítottak fel, és a keleti hadszíntérre küldték harcolni. A hadsereg 1943 januárjában a Sztálingrád körzetében vívott harcok során rendkívül súlyos, megsemmisítő veszteségeket szenvedett. A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak: a megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek és vesztek oda a -40 fokos orosz télben. A Főparancsnokság és az ország vezetésének mozgástere a katasztrófa elkerülésére teljesen beszűkült.