Az ember rendelkezik fizikai testtel, érzelem, és gondolatvilággal, melyek folyamatos kölcsönhatásban vannak. A nyugati orvoslással ellentétben, a betegséget nem csak fizikai szintű problémának kezelik. Meglátásuk szerint, a betegségek többsége inkább ered negatív érzelmeinkből, és hibás gondolkodásunkból, mintsem a környezeti és időjárási hatásokból. Céljuk, ha betegség lép fel valamilyen szinten, akkor minden oldalról megtámogassák a gyógyulási folyamatot.

Ruediger Dahlke megfogalmazása szerint, „a betegség végső soron azt jelenti, hogy kiestünk a középpontunkból (életünk mandalájának középpontjából), ezért testünk kísérletet tesz arra, hogy újra megtalálja az egyensúlyt”. Betegségek formájában kapunk lehetőséget, a pihenésre, a gondolkodásra, és a világ zajától való visszavonulásra.

„Be kell végre látnunk, hogy "egy embert meggyógyítani" nem annyit jelent, mint a régi állapotot visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő abetegséget; a gyógyítás sokkal inkább az öntudat kitágítása, egy új és életigenlő út megválasztása révén érhető el. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükségünk van abetegségre.”

Kurt Tepperwein

Tehát kedves olvasó láthatjuk, hogy a legtöbb krízis, betegség átmeneti természetű, és lehetőséget kínál a továbblépésre, melyet a tudatlanság, az ellenállás, és a félelem hátráltatott, sőt meg is akadályozott. Nincs semmi, amit le kell küzdeni, vagy meg kell szüntetni. A betegség nem más, mint a lélekben kialakult diszharmónia testi szintű megjelenése. A tünetek, fájdalmak testünk jelzései, hogy valami nincs rendben. Gondoljuk át mire tanít, mit nem vettünk észre, mit nyomtunk el, miről nem akarunk tudomást venni! Ha megtaláljuk, és megváltoztatjuk, hamarabb regenerálódik szervezetünk is.