Nem felejtik a sporttársak, a barátok és legkevésbé a családok azt a tragikus áprilisi napot, amikor két életerős férfi életét oltotta ki három kamasz a soproni Anger-réti lövészklubban.

Szántó Sándor (1959–2012) és Baumgartner Ervin (1969–2012) az Anger-réti lövészklub két meghatározó tagja volt, életüket értelmetlenül és érthetetlenül áprilisban három kamasz több lövéssel oltotta ki. A családok, barátok, sporttársak hiába próbálják, nehezen dolgozzák fel a tragédiát, elfelejteni pedig végképp nem akarják. A lövészklub hófehér falán szombattól emléktáblán olvasható Szántó Sándor és Baumgartner Ervin neve, a tábla alatt pedig mindig lesz virág, koszorú.

– Ez év áprilisáig bíztam a fiatalokban, a tragédia napján azonban nemcsak két társamat vesztettem el, hanem az ifjakba vetett hitemet is – kezdett emlékező beszédébe a lövészklub új ügyvezető elnöke, Horváth László. – Aztán májusban valamit visszakaptam ebből a hitből és ezért a Líceum diákjainak mondok köszönetet. Ők saját indíttatásból gyűjtöttek a családok megsegítésére, így fejezve ki nemcsak segítő szándékukat, hanem azt is, elítélik és tiltakoznak az erőszak ellen. Van még remény, gondoltam akkor, remény arra, hogy a fiatalok többsége tiszteli az életet – mondta el Horváth László.

A mindig segítőkész, rendkívül szorgalmas és tettre kész Baumgartner Ervinre barátja, Benkő Ákos emlékezett. Felelevenítette az apa, a sporttárs, a magyar történelemért és a fegyverekért rajongó férfi alakját, aki egyszer Doberdónál járva döbbenten tapasztalta: minden nemzetnek van monumentális emlékműve a csata színterén, a magyar hősöknek viszont csak egy kisebb márványtábla jutott. Baumgartner Ervin saját kezűleg tervezett, készített emlékművet az elesett katonáknak, aminek elhelyezésének engedélyeztetése négy évébe telt. A levelet még elolvashatta, az emlékmű felállításában azonban már nem vehetett részt. Megölték. Az általa készített emlékműre így egy rá emlékező tábla is felkerült.

Az örökmozgó, könnyen barátkozó, nyitott szívű Szántó Sándor alakját polgárőr járőrtársa, Vig József Attila elevenítette fel. Nem beszélt hosszan, el-elcsukló hangja azonban mindennél hűebben hozta vissza néhány percre a lelkes, fáradhatatlan barátot az élők közé. – Mindketten példák lehetnek előttünk és az utánunk jövők előtt – zárta emlékezését, majd felkerült az első koszorú az emléktábla mellé. Horváth László ekkor jelentette be: minden esztendő évadnyitó versenyét a soproni lövészklubban ezentúl Szántó–Baumgartner-emlékversenynek nevezik majd.

-tudósított a Kisalföld.
fotó: Nagy