A Nagykálló és környékén megrendezésre került Adrenalin Kupán bebizonyosodott, hogy nagyon is számít a több 10 évnyi tapasztalat, az autók minden alkatrészének ismerete, a Tereprallyzásban szerzett gyakorlat ahhoz, hogy a dobogó első fokára állhasson valaki.

Ahogy Polgár Laci is mondja: célba is kell érni ahhoz, hogy valaki első legyen!
Murczin Zsolt és Bagics Róbert bizonyosan minden versenyzőnél jobban készült és izgult az idei országos bajnokság utolsó futama előtt.

A 1,5 év kihagyás úgy telt el mindkettőjüknek, mintha egy nap lett volna..., a hatalmas esés és a közvetlen életveszély gondolata így mélyen megmaradt bennük.
Szembeszálltak hát az elemekkel és hatalmas, vörösen izzó villámjelekkel díszítették gyönyörű, hófehér autójukat! A tisztaság és a tisztesség elvét követve fehérbe öltöztették a sátrakat, fehérek lettek a pólók a srácokon.
Murczin Zsolt erre a versenyre nem győzni jött.
Nem győzni, hanem tüntetni a magyar Tereprallyért! Kiállni a régi motorosokért! Felhívni a figyelmet az utánpótlásra! Visszahozni azt a hangulatot, amelyben egy asztalnál ült mindenki!

...és azt hiszem, kimondhatjuk, hogy az élet Őt igazolta.
Nyert! Pedig nem nyerni jött!

Vigalom és malacsütés keretében összehozta a régi barátokat, és nagyon kedves ukrán versenyzőkkel is megismertette, mi is a magyar vendégszeretet.
Nagyon sokan gratuláltak ezért! Sokan kérték, hogy ezt ismételjük meg, mert igenis kell ez a hangulat, kell ez az érzés a rendezvényekre!
És természetesen voltak rosszindulatú, lenéző, mocskolódó hozzászólók is, aki nem tudták feldolgozni vereségüket, vagy nem tudtak (tudnak) beletörődni abba, hogy a van még néhány ember, aki a magyar Tereprally megmentésért a végsőkig harcolni fognak!