A piaci konszenzusnál kissé nagyobb mértékben zsugorodott a hazai GDP, miközben az infláció a várt stabilizációval szemben tovább emelkedett. Kiigazított adatok alapján negyedéves szinten 0,2 százalékkal esett vissza a GDP, míg a nyers éves adatok éves szinten 1,2 százalékos csökkenést jeleznek. A havi adatközlések azonban azt sugallják, hogy a gazdaság szinte összes területe recesszióba került.

Az előző időszakban a nettó export volt az egyetlen terület, amely kis támaszt tudott nyújtani a növekedésnek (a második negyedévben is pozitív lehetett a hozzájárulása a GDP-hez), a kilátások azonban e téren is romlanak. A fő export piacokon egyértelmű a lassulás, az euró övezet recessziója ráadásul a harmadik negyedévben tovább mélyülhet), amit a Mercedes felfutó termelése kétséges, hogy milyen mértékben tud ellensúlyozni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kormány jelenlegi növekedési prognózisai túlzottan optimisták, kérdésessé téve a költségvetési célok teljesítését, másrészt pedig nehezítve az IMF tárgyalásokat is. Már az augusztus eleji megbeszélések után kiderült, hogy a kormány és a hitelezők képviselői között nincs egyetértés a várható makro pályájával kapcsolatban, ami megakaszthatja, vagy lassíthatja a folyamatot.

Mindeközben az inflációs adatok a felfele mutató kockázatokat támasztják alá. Júliusban a szezonális élelmiszerek tavalyinál kisebb mértékű árcsökkenése, illetve a dohánytermékek jövedéki adójának emelése miatti drágulása húzta felfele az indexet. Az üzemanyagárak kedvezően hatottak a havi árindexre, a többi termékcsoportban pedig a várt tendenciák mutatkoztak.Bár komoly kereslet oldali inflációs nyomás nincs a gazdaságban, a fogyasztói árindex a jegybank előrejelzési horizontján várhatóan a célérték felett alakul, csak jövő év végére mérséklődhet 3 százalék közelébe. Ez, illetve a felfele mutató inflációs kockázatok mindenképpen óvatos kamatpolitikát indokolnak, csakúgy, mint az IMF-tárgyalások körüli bizonytalanság. Így bár a gyenge növekedés mindenképpen komoly érv lehetne a monetáris lazítás mellett, a CIB Bank elemzői úgy gondolják, hogy az inflációs és pénzügyi stabilitási kockázatok egyelőre megakadályozzák, hogy a kamatcsökkentést szorgalmazó tagok többségbe kerüljenek a Monetáris Tanácsban. Alapforgatókönyvükön így nem módosítottak az elemzők, az első kamatcsökkentés legkorábbi időpontját a negyedik negyedévre tesszük, a pontos időzítés pedig hangsúlyozottan az IMF- tárgyalások fejleményeitől függ.