Majdnem csúszott a program, élén a Magyarország–Spanyolország női negyeddöntővel a Pieter van den Hoogenband-uszodában, mert az Eb 7. helyéről döntő brit–német helyosztón hosszabbítás döntött – így szinte a még hullámzó vízbe ugrottak a himnuszokat követően a lányaink. Azért is érdemes kiemelni a britek meccsét, mert a kispadjukon kapitányként egy bizonyos Fekete Szilveszter ült; ő pedig a béka feneke alól emelte ki – legalább – a szigetországiak női vízilabdázását. (A férfiak annyira gyengék, hogy a legelső selejtezőkörben még a grúzokkal szemben is alulmaradtak...)

No, de félre a ködös Albionnal: nem sokkal este 7 után végre elkezdődhetett a Spanyolország elleni negyeddöntő. A mérkőzés esélyeseinek mi számítottunk, legutóbb – a sanghaji vébén – 17-13-ra győztünk egy végig kontrollált összecsapáson, és bár a korábbi Eb csoportküzdelmei során kikaptunk, a helyosztón egy 10-7-tel vágtunk vissza. Csak egyetlen világversenyen (2008) fordult elő, hogy mindkét válogatott részt vett rajta, és mi végeztünk hátrébb. Ezen a kontinenstornán amúgy az ibériaiakba már belerúgott az olasz csizma is, és elcsapták a hasukat egy erős gyrosszal is, nem volt tehát félnivalónk.

Gólzivatar

A sípszó után Drávucz el is hozta a labdát, emberelőnybe kerültünk, Szűcs Gabriella pedig a kiállítás letelte pillanatában, kihasználva a visszarendeződés zavarát, megszerezte a vezetést (1-0). Ortiznak a visszaúszásnál sajnos csak a sapkáját sikerült elszedni, a labdáját nem (1-1). A vezetés aztán ismét nálunk: Drávucz használta ki, hogy elügyetlenkedték a spanyolok a labdázást, a rövidbe pattintott (2-1). Pareja sajnos megint egyenlített egy fél perc múlva (2-2), és majdnem a vezetést is átvették a kék sapkások, de Bolonyai Flóra – akinek friss emlékei vannak a spanyolok elleni, vesztes junior vb-döntőről – résen volt a röviden, és indítása után Keszthelyi Rita újra nekünk szerzett vezetést (3-2), majd Csabai Dóra kettőre hizlalta az előnyt (4-2). És megint parádésan védekeztünk, Bolonyai avatkozott megint ügyesen játékba, és gyorsan indultunk – csak ötméterest érően szabálytalankodva tudták megakadályozni a közvetlen magyar gólszerzést a spanyolok. (Szűcs: 5-2!) Még elrontottunk egy emberelőnyt a negyed végén, de igen megnyugtatónak tűnt a rögvest megszerzett, 3 gólos különbség – igaz, a nőknél sosem lehet tudni...

Olyannyira nem, hogy Pilar Pena eléggé gyorsan belőtte a harmadik góljukat, ráadásul Bujka Barbara centerben elintézett nekik egy kontrát, és újra támadhattak. Szerencsére elrontották, ez lélektanilag igen jókor jött, mert bár az ellentámadásból ziccerbe kerültünk és kapufát lőttünk, Szűcs Gabriellának a jobb kapufa jobb barátja, mint amennyire Keszthelyinek (6-3). Kapkodás jellemezte az ezt követő perceket, Antal Dóra az utolsó minutumban nyugtatta meg a mieinket egy emberelőnyös, hajszálpontos lövéssel (7-3), és még Bujka is talált egyet a nagyszünet előtt (8-3). A félidőben a leleményes holland mikrofonos embernek köszönhetően a tévénézők végighallgatták a teljes taktikai repertoárt „ausztrál”-tól „Kanadá”-ig, az egyetlen közérthető dolog az volt belőle, hogy center poszton tilos szabálytalankodni, mert kontrából veszélyes az ellenfél.

Az a bizonyos időkérés

Egy nagy Bolonyai-védéssel kezdődött a harmadik negyed, és bár cselesen elöl hagytuk a center Bujkát, résen voltak a kékek, nem tudtunk gyorsan indítani. Lassan is megtette: Csabai Dóra ellenállhatatlanul ragasztott a pipába a nyolcadik magyar emberelőnyből (9-3). Az igazság az, hogy ekkor már megérdemeltek egy gólt a spanyolok is, így hát megkapták, mi pedig mintha fáradni kezdtünk volna: több ízben megjátszhatatlanok voltak a lányok egymás számára támadásban, ha pedig lövésre került a sor, fölé húztuk a labdát. Magára húzta ellenfelét a Merész-csapat, a barna lányok pedig ötöshöz jutottak, és a negyed derekán 4-re olvadt az előbb még hatos előny. Ekkor nekünk volt szükségünk egy picinyke gólra, de nagyon. Merész András kapitány ki is kérte az időt a zárófelvonás előtt. És igen!!! Bujkára volt kihegyezve a tréner által kifundált figura, és a kihúzódó center nem hibázott (10-5)!

A negyedik ráúszás nem a mi leányainké volt, de tekintettel arra, hogy addig egyetlen negyedben sem lőtt kettőnél több gólt Spanyolország, sok félnivalónk már nem volt a zárórán. (Persze nem kellett volna olyan nyugodtan figyelni, ahogy Pillar Pena svédcsavarból lő gólt...) Kicsit le is lazázták a Merész-tanítványok az utolsó perceket, pontosabban végiglabdázgatták a támadóidőiket, de ez is belefért, 11-9-re győztünk, irány a legjobb négy!

Az elődöntőben Görögország vár ránk, és bár a hellének a világbajnokok, úgy két hete a Thetisz Kupán egyszer már megvicceltük őket. Miért ne sikerülhetne csütörtökön is? (A férfiak pénteken játszanak elődöntőt a Montenegró–Görögország mérkőzés győztese ellen, aztán nagy valószínűséggel a szerbek következnek a döntőben...)

MAGYARORSZÁG–SPANYOLORSZÁG 11-9 (5-2, 3-1, 2-2, 1-4)
magyar gólszerzők: Szűcs Gabriella 4, Bujka Barbara 2, Csabai Dóra 2, Drávucz Rita 1, Keszthelyi Rita 1, Tóth Ildikó 1