A magyar válogatott a legnehezebb csoportban, Újvidéken időrendben Oroszországgal, Spanyolországgal és Franciaországgal küzd a továbbjutásért.

Utóbbi nemzet csapata a sportág történetében elsőként védi egyszerre az olimpiai, a világ- és a kontinensbajnoki címet, ezért több okból is érdemes megszívlelni Claude Onesta szövetségi kapitány nyilatkozatát, amelyet abból az alkalomból adott az európai szövetség, az EHF honlapjának, hogy együttese január 2-án, hétfőn megkezdte az Eb-felkészülést.

– Capbretonban az első néhány nap fizikai terheléssel telik, napról napra növeljük majd a labdás edzések számát. Január 10-én és 12-én kétszer játszunk Norvégiával, majd 14-én érkezünk meg Újvidékre. Tehát nagyon rövid felkészülés vár ránk, melynek során arra különösen ügyelnünk kell, hogy elkerüljük a sérüléseket – adta meg a felütést Onesta.

Tekintve, hogy a magyar válogatott már az ünnep előtt négy résztvevős nemzetközi tornán szerepelt Szlovákiában, a francia előmunkálatok valóban elnagyoltnak tűnnek kissé, de e páratlan képességű alakulat ezt a luxust is megengedheti magának, hiszen a viadaloknak nem az elején, hanem a végén vívja meghatározó mérkőzéseit. Ennek igazolásaként emlékezhetünk rá, hogy két éve, az ausztriai Eb nyitányán épp a mi válogatottunk csípett el szenzációs, 29-29-es döntetlent a franciákkal szemben, csakhogy ezt követően a magyar válogatott két sima vereséggel kiesett, a francia pedig a hajrára csúcsformába lendülve megnyerte az Eb-t.

Efféle ingadozás egyáltalán nem egyedi Karabaticéknál, Onesta az Eb-csoportellenfelek kapcsán is óvatos derűlátással mondta: „Egyszerre igaz, hogy nem félünk senkitől, de mindenkitől tartunk. A szlovákok elleni, legutóbbi barátságos mérkőzések is megmutatták, ha nem vesszük igazán komolyan a riválisunkat, és az ebből képes előnyt kovácsolni, bajba is kerülhetünk. Nem vagyunk legyőzhetetlenek! Eb-csoportunkban ráadásul mindenki nagyon erős és tapasztalt, a spanyolok, az oroszok és a magyarok is. Mégis le kell győznünk őket, hogy a maximális pontszámot vihessük be a középdöntőbe.”

Pedig ha valahol el lehet kapni a földkerekség legjobbjait, akkor nem vitás, hogy az aktuális torna elején. Jellemző, hogy két éve, Bécsújhelyen is mindössze 74-73-as gólkülönbséggel evickéltek túl az első kör három összecsapásukon, hogy aztán az elődöntőben már nyolc góllal intézzék el Izlandot, a fináléban pedig néggyel a horvátokat. A tavalyi svédországi vb-n együttesünk a középdöntőben akadt össze a „kékekkel”, és felfelé ívelő formájukat fájdalmasan visszatükrözte a 37-24-es tarolás. Újvidéken az utolsó csoportmeccsen jön létre a randevú – remélhetőleg még elég korán ahhoz, hogy legyen némi esélyünk.