Az ADHD (attention deficit hyperactivity disorder), vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar egy neurológiai természetű viselkedészavar, mely lehet veleszületett vagy fejlődési rendellenesség is. Az egyik leggyakoribb gyermek- és serdülőkori viselkedési zavar, ráadásul gyakran még a felnőtteknél is előfordul.

Általában koncentrációs nehézségek, a figyelem hiánya vagy a folytonos mozgólódás a leggyakoribb jellemzői. Gyakran észre se vesszük, hogy gyermekünknél is fennáll az ADHD lehetősége, ugyanis legtöbbször a számunkra legegyszerűbb vagy a legelfogadhatóbb magyarázatot fogadjuk csak el és a „csak rossz a gyerek” bélyeget sütjük az érintettekre.

Ennek a viselkedési rendellenességnek tüneteit két fő csoportra lehet osztani, melyek közül az egyik csoportba a figyelemzavarral kapcsolatos figyelmetlenség jelei, a másikban pedig a hiperaktivitással és impulzivitással kapcsolatos tünetek vannak felsorolva. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ segít, hogy tájékozottabbak legyünk az ADHD jeleivel kapcsolatosan és hogy mi mit tudunk tenni gyermekünk érdekében.

A figyelemzavar főbb tünetei esetén az érintettre jellemző:

• gyakran hibázik tanulás, munka vagy más tevékenység közben;
• nem fejezi be a feladatokat;
• nem követi az utasításokat;
• gondot okoz számára a szervezés;
• kerüli a tartós erőfeszítést igénylő feladatokat;
• gyakran nem figyel a részletekre;
• nehézséget jelent a tartós koncentráció;
• sokszor tűnhet úgy, hogy nem figyel, amikor beszélnek hozzá;
• könnyen elterelik a figyelmét a külső ingerek;
• gyakran elveszít dolgokat,
• feledékeny a mindennapokban.

A hiperaktivitás, vagy más néven túlmozgékonyság és az impulzivitás, tehát a hirtelen, meggondolatlan cselekvés esetén az alábbi tünetek fedezhetőek fel az érintettnél:

• gyakran babrál, izeg-mozog;
• nehézséget okoz az egy helyben maradás;
• indokolatlanul rohangál vagy túl aktív,
• nehezen várja ki a sorát;
• nehezen vesz részt nyugodt tevékenységekben;
• túl sokat beszél;
• kimondja a választ a kérdés befejezése előtt;
• gyakran félbeszakít másokat,

Ezek néha nem is tűnnek olyan nagy dolognak, nem igaz? Ugyanakkor fennáll a figyelemzavar lehetősége, na de, mikor tudjuk, hogy érdemes orvoshoz fordulni?

Erre a kérdésre gyermekek és felnőttek esetében is eltérő lehet a megoldás. Kisgyermekeknél érdemes felkeresni egy szakembert, amennyiben a túlmozgás és a figyelemzavar akadályozza, hátráltatja a tanulásban vagy a szociális kapcsolatépítésben szenved emiatt hátrányban vagy korlátokba ütközik. Ugyanakkor felnőttek estében annyiban változott, hogy a tünetek zavarják a munkavégzést, szociális kapcsolatok építését és ápolását vagy a mindennapokban a szervezési, figyelmi, kapcsolati vagy teljesítményi nehézségeket okoz. Felnőtteknél fontos szempont lehet, ha a tünetek már gyermekkorban is észrevehetőek voltak.

Nem szégyen felismerni és kezelni a tüneteket, hiszen ezzel gyermekednek vagy felnőtt érintetteknek is segíthetsz. Figyeljünk egymásra!