Protondorpedót lőni az elpusztíthatatlannak hitt Halálcsillag szellőzőjébe és ezzel anyacsavarokká robbantani a Halálcsillagot olyan dolog, amit minden hülyegyerek meg tud csinálni. Az igazi hőstett inkább az, ha sikerül dinamitot lopni a gigantikus űrbázis raktárából és felrobbantani vele a számzáras ajtókkal védett vonósugárszobát, miközben Leia hercegnőt menekítjük a szemétpréselőn át, lenyomjuk Vadert fénykardpárbajban és kiütjük az összes rohamosztagost, aki TNT-vel akarja levegőbe repíteni a dokkban veszteglő Millennium Falcont.

A fenti szürreális kaland természetesen nem a Tom&Jerry Star Wars-változatának tartalomismertetője, hanem egy létező társasjáték: szocialista gagyiiparunk elfeledett szörsznyszülöttje, a Novoplast-féle Csillagok háborúja. Ami még a második filmtrilógiánál is durvábban erőszakolta meg a Star Wars-mítoszt, ráadásul úgy, hogy az 1986-os megjelenéséhez semmiféle engedélyt nem kaptak a készítők a Lucasfilmtől és a 20th Century Foxtól.

Sokan vannak viszont a mai harmincas-negyvenes korosztályban azok, akiknek a Novoplast-termékek a hazai játékipar csúcsát jelentették a 80-as években (közéjük tartozik természetesen a cikkíró is), mert még a legrémesebb rokongyerekekkel is elviselhető volt a névnapi-húsvéti-szilveszeri vendégség, ha előkerült a polcról a Police 07 a Skála Rally vagy az aranyrögökkel telepakolt Ezüst-tó kincse.

A jellegzetes, szalagos-pecsétes logóval megjelent Novoplast-dobozok azonban kivétel nélkül a népszerű nyugati társasjátékok silány magyar átiratai voltak. A Budapest térképén nyomozós Police 07 a Scotland Yardot másolta, a Skála Rally a Hare&Tortoise nevű nyulas-teknőcös autóversenyt koppintotta, a Csillagok háborúja pedig leginkább azokból a hivatalos Lucasfilm-logós játékokból merített, ahol szintén a Halálcsillagon kellett a filmből ismerős karakterek, Han, Csubakka és a hercegnő papírfiguráival kommandózni (tipikusan ilyen az 1977-es Escape from the Death Star).

Kalandok a Halálbolygón.

A Novoplast Csillagok háborúja-játékának már a festményszerű dobozfedele is sokkoló. A Star Wars-logó, a kukaforma R2D2 és a rohamosztagosok ugyan a jól ismert dizájn szerint készültek, Darth Vader viszont már inkább hasonlít az Űrgolyhók-béli alteregójára, Lord Helmetre, csak itt még egy bizarr kőút is vezet a gyomrába. C3PO pont úgy nyúl szegény Luke után, ahogy a sunnyogó, karmos főgonoszok a képregényborítókon, a Halálcsillagnál pedig alighanem összefolyt a művész fejében a szuperlézeres űrbázis és Yoda mocsárbolygója, így a rettegett Halálcsillag egy lejárt szavatosságú, lyukas kókuszgolyónak lett megfestve. A doboz hátlapját böngészve pedig biztosak lehetünk abban, hogy a Novoplast fejlesztőgárdájának 86-ban már csak halvány emlékei voltak az 1979-es magyarországi Star Wars-premierről, a leírás szerint ugyanis "a Halálbolygón lezajlott küzdelmet játszhatják újra a játékosok".

Bár már a borítókép is több ponton fájóan szembeköpi a Csillagok háborúja-kánont, a játéktábla egyenesen tobzódik a botrányosan bizarr félrerajzolásokban. Az egyik sarokban ugyan ott árválkodik a Millennium Falcon az Alderaan felrobbantása után maradt aszteroidamezőben, a többi robotos-űrhajós illusztráció viszont olyan, mintha az elkövetője nem is a Novoplast Star Wars-játékába, hanem a Galaktika szovjet sci-fi írókat felvonultató antológiájába szánta volna őket.

Torz Darth Vader a moziplakátokon.

Nem a Novoplast volt az egyetlen magyarországi cég a 80-as években, ahol a rajzolók önhatalmúlag újradizájnolták a Csillagok háborúja-saga jól ismert szereplőit, helyszíneit és járműveit. A hazai és külföldi rajongók körében az egyik legvitatottabb művészeti és eszmei értékű Star Wars-ereklyének például pont azok a Salvador Dalí-ihletésű filmplakátok számítanak, amiket a Mokép a Lucasfilm és a 20th Century Fox hivatalos reklámanyagai helyett haszált a mozikban 1979 és 1984 között.

Darth Vader és a nyolc rohamosztagos szerencsére már hasonlítanak az eredetit változataikhoz, bár a szabálykönyv következetesen császári csapatoknak hívja őket birodalmiak helyett. A Majmok bolygója csimpánzvezérének is beillő Csubakkát leszámítva minden filmbéli főszereplő (Han, Leia, Obi-Wan, R2, C3PO) felismerhető, egyedül szegény Luke Skywalker néz ki úgy, mintha egy béna Robin Hood-tévéfilmből szalajtották volna.

A túlerő legyen veled!

Maga a játékmenet is legalább annyira szörnyű, mint az illusztrációk. Lényegében két kilencfős csapatnak kell versenyt futnia duplakockás dobásokkal egy buta akadálypályán, hat rúd dinamitért. Nem hődetonátorért, vagy valami hasonló, Star Wars-kompatibilis robbanószerért, hanem a western zsáner közkedvelt TNT-rudaiért, amit a birodalmiak ráadásul csak a Gyalogkakukk-rajzfilmek jól ismert detonátorával tudnak működésbe hozni.

A játék még az épülő szocializmus tipikus terméke: a rendszerváltó erők ugrálhatnak ugyan, de nem sok esélyük van megnyerni a karhatalom ellen vívott harcot. Nem elég, hogy dinamitot kell lopniuk a raktárból és felrobbantani vele a vonósugár generátorát, ki kell szabadítaniuk Leia hercegnőt a börtönblokkból, élve eljutni vele a Millennium Falconra, és közben még Obi Wannak is fénykardoznia kell Darth Vaderrel. A birodalmiak viszont röhögve nyerhetnek a fogolyszöktetés megakadályozásával, a csempészbárka felrobbantásával vagy a fénykardozás elszabotálásával. Utóbbit sajnos könnyen össze lehet hozni már kezdéskor is azzal, hogy Vadert a "császári laktanya" legvégébe tesszük, és elépakoljuk az összes rohamosztagost, akiket a Sith nagyúr a szabályok értelmében nem tud sem átugrani, sem kikerülni, a felkelők pedig csak komoly áldozatok árán tudják megölni az összes birodalmit. Így mivel elmarad a nagy találkozás Vader és Obi-Wan között, nem teljesül a felkelők egyik fontos győzelmi feltétele és nyernek a gonoszok.

További szemétkedős húzás lehet a Birodalom részéről, ha már a játék elején elzavarunk három rohamosztagost a Leia börtöne melletti dinamittárolóhoz. Mivel mindenki két robbanószert bír el, néhány szerencsés kockadobás-sorozat után már nem is biztos, hogy marad egyáltalán a felkelőknek felvehető dinamitrúd. Ha pedig a három rohamosztagos lecövekel Leia cellája előtt, Luke, Han és a többiek csak súlyos veszteségeket szenvedve tudják kiszabadítani a hercegnőt (és persze a hőstettel semmire sem mennek, ha nincs dinamitjuk).

Sajnos a készítők a közelharcot és a lézerpisztolyos lövöldözést sem gondolták át teljesen. Előbbi mindössze a Ki nevet a végén?-ből ismert kiütést (számolgatok, rádlépek, kiestél) jelenti, utóbbi pedig csak akkor sikerül, ha egyforma számot dobunk a két kockával. A felkelők ráadásul emberhátrányban is vannak: míg a kilencfős birodalmi különítményben mindenki teljes értékű távolsági és közelharci egység, C3PO csak golyófogó, aki még lőni sem tud, Leia eleve a börtönben tölti a játékidő felét, R2D2-nek pedig mindig a pálya átellenes sarkában kell lennie, hogy megállíthassa a szemétlapítót.

A 80-as években az összes élelmes hazai kisiparos és GMK-s a Csillagok háborúja-őrületen próbált meg nyerészkedni. Máig legendák keringenek például a Vágási Feri-fejű Han Solóról és a maszek szektor többi fröccsöntött Jedi-bábujáról: ezek a kibontás után pár nappal hosszában meghasadtak, így az ebben a szériában megjelent ewok vagy Boba Fett kiválóan alkalmas volt a homokozóban lejátszott, lézerpuskás csaták első halottjának.

A sort még hosszasan lehetne folytatni a nemhivatalos puzzle-től kezdve a külföldről hazánkba csempészett ifjúsági magazinokból kivágott, majd ról-rosszul lefotózott és sokszorosított trafikos képeslapokig. Amit viszont az Index társasjáték-sorozatában feltétlenül meg kell említeni, az a Star Wars Super-Mini kártya. A klasszikus Fekete Pétert a korszak tárgykultúrájának emblematikus képviselőjével, a mini autóskártyával összeházasító játékban a Csillagok háborúja-őstrilógia szereplőiből és járműveiből (Luke, Jabba, A-Wing, Falcon, stb.) kellett párokat lerakni a húzások után. Akinél a stílszerűen Fekete Péternek átkeresztelt Vader maradt utolsónak, vesztett.

A borzasztó dizájn és a kiegyensúlyozatlan játékmenet ellenére a Novoplast Csillagok háborúja-társasjátéka ma nagyobb népszerűségnek örvend, mint valaha. Ez a magas nosztalgiafaktora mellett leginkább annak köszönhető, hogy semmilyen módon nem kötődik George Lucas (és most már a Disney) hivatalos franchise-ához, így a gyűjtők szemében igazi ínyencfalat: egy erősen korlátozott példányszámban kiadott, ritka kelet-európai Star Wars-ereklye, amiből még az agyonstrapált, hiányos, összecelluxozott változat is elkelhet többtízezer forintos horror áron a netes aukciókon.