A figyelmetlenségnek sokféle oka lehet, így a megoldás sem egyetlen mindenható módszer.

Sokszor idegrendszeri éretlenség vagy sérülés váltja ki a figyelmetlenséget. A koraszülöttek, szülési traumát átélt gyerekek közül sokan még iskolás korban sem "érik utol magukat". A hiperaktivitás, és a figyelemzavar mint önálló tünetegyüttes ugyancsak az idegrendszer pontosan még nem tisztázott rendellenes működésére vezethető vissza. A fel nem ismert érzékszervi problémák, -kicsit gyengén hall, vagy lát -úgyszintén kiválthatnak általános figyelmetlenséget. A diszlexia egyik vezető tünete, hogy a gyerek különösen a tanulással kapcsolatos dolgokban figyelmetlen, rendetlen, szétszórt, elkalandozik, téveszti a betűket, számokat. Ezekben az esetekben mindenképpen szakember segítségét kell igénybe venni.

Az is okozhat szétszórtságot, figyelmetlenséget, ha a gyereket valami nagyon bántja, fél, szorong, elkeseredett. A család problémái, válás, betegség, haláleset, munkahelyi gondok, költözés, barátoktól való elszakadás válthat ki ilyen tüneteket. Ilyenkor próbáljunk tapintatosan, de őszintén beszélgetni a gyerekkel ezekről a mégoly súlyos dolgokról is. A titkok, elhallgatások mérgezik a légkört, az őszinte beszéd, az igazság gyógyít. Ez a gyerekre éppúgy igaz, mint a felnőttre.

És most nézzük a legtipikusabb esetet, amikor nincs semmi "extra" oka a figyelmetlenségnek - maga a figyelmetlenség a probléma. A gyerek nem akar figyelni, mert nem érdekli, amit csinál, és nehezére is esik figyelni, mert nem elég gyakorlott a precíz munkában, a tartósan egy célra összpontosításban, vagy nem látja be, hogy ez mire való.

A gyerekek a legtöbb dolgot úgy tanulják meg, hogy figyelik, másolják elsősorban a szüleik magatartását. Ha a szülő figyelmesen összeszedetten viselkedik, így végzi a mindennapi tevékenységeit, valószínűleg a gyereknek sem lesz ezzel problémája. Ezért fontos, hogy már egészen kicsi kortól vonjuk be a gyereket lehetőleg minden munkába, és minél többet meséljünk neki arról, hogy mi mit, és hogyan dolgozunk. Ha lehet mutassuk is meg a munkánkat, a munkahelyünket.

Együtt helyére tenni a játékokat, a megvásárolt élelmiszert, port törölni, főzni, kertészkedni, autót mosni, pecázni alkalom arra, hogy már az egészen kis gyerek is élményszerűen átélje a kitartás, figyelem, szabályok betartásának jelentését, és megtapasztalja annak eredményét. De ne az legyen a célunk ezzel hogy minél hamarabb "beleverjük" a portörlés, vagy a krumplipucolás szabályait. Amikor együtt dolgozunk valamit a gyerekünkkel életre szóló magatartási mintát adunk át neki, megmutatjuk, milyen az, amikor a feladatainkat végezzük.

Sok családban azonban a gyerekek egyáltalán nem vesznek részt a házi, ház körüli munkában, nem is ismerik ezeket a tevékenységeket. Kicsi korukban, amikor még szívesen csinálták volna, nem engedik őket oda a szülők a konyhai munkapulthoz, később pedig lemondó sóhajjal állapítják meg, hogy lusta és még a szemetet sem viszi le. Pedig soha vissza nem térő alkalmat mulasztunk el akkor, amikor az eredendő kíváncsiságát nem használjuk fel arra, hogy megismertessük vele a figyelmes, szabályok szerinti tevékenykedést. Ha a munkát, akár házi, akár kenyérkereső, puszta kényszerként ismeri meg a gyerek, nagy az esély arra, hogy így viszonyul majd a saját iskolai feladataihoz is.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner