Többen már a folytatás után érdeklődtek a városi túranap végén, amely a Sopron környéki őszi erdők minden szépségét felfedte a több mint hetven résztvevőnek: szelídgesztenyefák, a fenyők alatt erdei ciklámenek, tölgyesek, vadvirágos magas füves helyek, a zöldfényű, arany napfénykarikák, kilátók és magaslatok.

Túrázásra, erdőjárásra kedvező, napsütéses őszi nap köszöntött a soproniakra és a Lőverekre. Sáros Viktor, erdőmérnök-idegenvezető szakszerű túravezetésével több mint 8 kilométeres túraszakaszt járhatott be a több mint 70 fős, népes csapat az Alsőlőverek-Daloskő-Károly-magaslat-Károly-kilátó-Vas-hegy-Gloriette-kilátó-Braun Nándor emlékmű-Cserkészkápolna-Printz-pihenő útvonalon.

Az erdőjárás kiváló családi programnak bizonyult, ahol számos, a látnivalókkal kapcsolatos tudnivalókkal, ismeretekkel is gazdagodhattak a résztvevők.

A túranap hangulatát az eseményen kapott emléklapon szereplő Becht Rezső-idézet találóan idézi:

„Mi a lőver? — A lőver körülbelül a fele úton van a falusi gyümölcsöskertek és a finom úrikertek között, Ahhoz, hogy lőver legyen, hegyek kellenek, nem nagyon magas hegyek, de mégis akkorák, hogy a kert kapaszkodhasson és el lehessen belőle látni messze, lehetőleg a Fertő kék csíkjáig. A közönséges gyümölcsfákon kívül még néhány szelídgesztenyefának is kell benne lenni és a fenyők alatt erdei ciklámeneknek. Ha ehhez még hozzáteszünk két sor ribiszkebokrot, buxust, sok virágot, vadvirágos magas füvet, bogárzümmögést, gyönyörtől részeg madárdalt, a ház körül fenyőtestőröket, akkor körülbelül együtt van az a zöldfényű, arany napfénykarikákkal telehintett, gyümölcsillatú polgári paradicsom, amit lővernek nevezünk. Száz és száz ilyen lőver borítja a soproni lankákat. Mögöttük pedig megkezdődik a fenyvesek, tölgyesek, bükkösök végtelensége, feltárulnak a mohaillatú völgyek, a gyantaillatú hegytetők, telerajzolva ápolt sétautakkal. De ezekről az utakról mindenfelé csöndes kis ösvények is indulnak, telve meglepetésekkel, a felfedezés izgalmaival, ahol órákig nem találkozni emberrel, csak szelíd ízekkel és madarakkal. A soproni erdő mindenkié. Itt nincsen tilalmas terület, de annál több gyöngyvirág, ciklámen és lilavörös erikamező. Aki néhány hétig belefeledkezett a soproni hegyekbe, aki télen odatőzhette síléceit az István-ház elé, ősszel megivott egy pohár aranyló bort a Hubertusz terraszán, nyári estéken megvacsorázott a Hatvan-túristaház tölgyei alatt, tavasszal végigment a brennbergi völgy és a Hidegvíz steier-zöld ragyogásán, az megérti, hogy a világlátott soproni, – az örök soproni – a nagyvilág legcsábítóbb szépségei közül is csak ide vágyik vissza."

forrás: sopron.hu