Rockünnep. A műfaj kedvelői szerint ez a Soproni Rockfarsang, ahol nyolc magyar együttes ad koncertet. A GYIK Rendezvényházban március 4-én és 5-én csapnak a húrok közé úgy igazán.

A házigazda a Moby Dick és a Lord lesz, az első napon a dallamosabb zenét játszó bandák játszanak, a másodikon a kemény rock szól majd – mondja lelkesen a főszervező, Gőbl Gábor. A Moby Dick egyik frontemberével beszélgetett a Kisalföld.

Egyízlésű emberek

– Hogyan képzeljen el egy ilyen bulit az, aki eddig kihagyta a rockfarsangot? Csápolás, fülkárosodás és fekete bőrkabát? Vagy mindez előítélet, amit el kellene felejteni...?

– Előítélet, amit felejtsünk el! Még egyszer sem volt semmilyen probléma a közönség magatartásából, az évek során egyetlen pofon csattant el, az sem volt komoly. A rockfarsang többgenerációs rendezvény. Ide az apák hozzák a fiaikat, az anyák a lányaikat. Családoknak külön ülőhelyet biztosítunk. Szóval tényleg békés, ahol a legfiatalabb tízéves, de vannak hatvanasok is. Persze törzsközönségünk van, csupa közel egyízlésű ember, min is vitatkoznánk...?

Szenvedélyes hangulat

– De azért nem arról van szó, hogy ülnek a zsöllyében kólát kortyolgatva...?

– Persze hogy nem. A hangulat kifejezetten szenvedélyes! Egyrészt a zene miatt, másrészt mert a hallgatók kiállnak a magyar zene mellett.

– Mert a magyar rock rá van szorulva erre a kiállásra?

– Abszolút! Megmagyarázom. A meghívott zenekaroknak összesen közel félmillió követőjük van a legnagyobb közösségi oldalon. Az MR2 Petőfin 2015-ben ennek a nyolc együttesnek a dalai mindösszesen negyven alkalommal szerepeltek. Nemzedékek nőttek fel a Bikini és a Lord, az Ossian, a Moby Dick zenéin, de mára oda jutottunk, hogy a magyar közszolgálat zenei rádiója nem játssza a dalainkat.

Például a Részegen ki visz majd haza, vagy a Vándor című slágereket mindösszesen csak egyetlenegy alkalommal adta a közszolgálati adó.

Hozzájuk képest trendinek mondható az Ossian és a Kalapács, akik nyolc-nyolc lejátszással büszkélkedhetnek. Új generációs rockzenekarként az egyébként kilencvenezer rajongóval bíró Roadot az a megtiszteltetés érte, hogy tavaly húsz alkalommal játszotta szerzeményeit a Petőfi rádió. A Moby Dicket két alkalommal, a Felvidék legnépszerűbb magyar rockbandáját, a Rómeót és a huszonöt éves Akelát egyszer sem…

Ezek az adatok nyilvánosak és elérhetőek a mostszol.hu oldalon. Nem is ragozom tovább! Elfogadhatatlan, hogy magyar emberek százezreinek kedvenc zenei stílusát száműzze a magyar közszolgálati rádió és csak az alternatív és a hiphop műfajokat preferálja! Ezért mondom, hogy ünnep a rockfarsang. Bizonyíthatjuk, hogy a magyar rockzene nem halott, s hiába is akarják annak láttatni.

Összetartó erő

– Akkor ez most egy küldetés?

– Az a célunk, hogy a fősodor mellett legyen olyan zenei fesztivál a városban, ami több ezer ember ízlésével találkozik, s hogy bizonyítsuk, mekkora összetartó ereje van a magyar rockzenének.

– Mi alapján válogatták össze az idei fellépőket? Csak nem úgy, hogy ki szerepelt a legkevesebbszer a rádióban? Hú, ez még poénnak is rossz...

– A két házigazda, a Lord és a Moby Dick nyilván kihagyhatatlan. A Bikini együttes olyan régen lépett fel Sopronban, hogy talán már nem is emlékszünk rá, úgyhogy itt a helyük! A Kalapácsnak és a Roadnak fantasztikus lemezei jelentek meg tavaly, miként az Ossian Lélekerő című albuma is közel egy éve stabilan tartja magát a Mahasz top 40-es albumeladási listán. Az Akela és a Rómeó Vérzik együttesekkel sem mostanában találkozhattunk Sopronban. Elsősorban ezek voltak a motivációk.

Stílusos

A legnagyobb hatású magyar metálalbummá választotta az év elején a szakma a Moby Dick 1990-ben megjelent, Ugass kutya! című lemezét. Ez volt a zenekar legváltozatosabb, egyben a legnagyobb példányszámban eladott albuma; több mint 50 ezer példány fogyott belőle.

A kitüntető cím azért is értékes, mert kétszáz, a hazai rockszakmában dolgozó zenész, újságíró, stúdiós, hangszerkereskedő és rádiós szavazata döntött. Olyan nagyágyúk elé helyezték a Moby Dick első lemezét, mint a Pokolgép vagy az Ossian legnépszerűbb albumai. Az Ugass kutya! hazai viszonylatban korszakalkotó és egyben stílusteremtő, hiszen addig ebben a stílusban itthon nem adtak ki nagylemezt.